6.fejezet

Dráma 

Tárt ajtó fogadott minket. Furcsálódva néztük , hogy mi folyik itt , aztán leesett.
-Úristen , mikor jöttem a telefonomért , elfelejtettem bezárni az ajtót.-tettem a szám elé a kezem.
-Gratulálok hozzá. Ügyes vagy.-flegmult be Lisa , és megnézte senki , nem lopott –e el semmit. Utána mentem én is. És számomra a legértékesebb tárgy eltűnt.
-Eltünt a bőröndömből a bátyám fényképe-túrtam szét mindent.
-Lehet nem hoztad el! –nyugtatott meg Lisa.
-De! Biztos nem hagytam otthon , az volt az első dolog , amit betettem a bőröndbe.-leültem az ágyra , és magamba fordultam.  Mégis ki lopná el , a számára legértéktelenebb dolgot. Az volt az utolsó emlékem a bátyámról . Patakokban folytak a könnyeim , Lisa próbált vigasztalni , de nem nagy sikerrel. Letöröltem utolsó könnycseppemet , felakartam állni , mire a szobám asztalán megláttam egy levelet.  Gyorsan odarohantam , és bele kezdtem.

Kedves Lisa!

Tudom , miért hagytad ott a városodat , de meg kell mondanom nem nagy sikerrel. Azt hiszed elbújhatsz előlem? 2 évvel ezelőtt , még emlékszem mennyire sírtál , mikor felhívott titeket a rendőrség. Láttam az ablakodból , csak te nem láttál engem, utána persze azonnal elkaptam , és becsaptak a börtönbe. De ismersz..rajtam ez nem fog ki , végre megszöktem. Új „testbe” bújtam , így lehet meg se ismersz , ha elmegyek melletted. Biztos már rájöttél ki vagyok de azért ezt megerősítem ; a bátyád gyilkosa. Köszönöm , hogy megkönnyebbítetted a dolgomat , hogy nyitva hagytad az ajtót. Sima ügy volt a lopás. És hogy miért kellett a fénykép? Az már nagy titok!
Befejezem soraimat , hidd el még fogsz látni közelebbről is.
Üdv.

*Lisa szemszöge*
Ültem a kanapén , és azt láttam Katy-n amin olvassa a levelet , mintha az élete befejeződött volna. Kiejtette kezéből a papírt , és megakadt a szeme az ablakon , majd elájult. Gyorsan odafutottam hozzá , de pont a legjobb pillanatban megcsörrent a telefon. Liam hívott.  Kinyomtam , és sürgősen hívtam a rendőrséget. , és mentősöket mivel Katy nem akart felébredni.

*Katy szemszöge*
Nem hittem a szememnek. Végre valóra vállnak az álmaim , szinte már a mennyekben érzem magam. ÉS erre ez a levél , ami mindennél szörnyűbb a világon. Még sírni se tudtam , gondolkozni se. Megpillantottam az ablakot , és láttam , hogy a fényképem van felragasztva ami engem , és a bátyámat ábrázol.Még halála előtt készült ,és ez a kép mindig a bátyámnál volt. Még mozogni se tudtam , és minden elsötétült , annyit éreztem , hogy koppan egyet a fejem. Nem akartam felkellni , és vissza térni a pokolba. Csak a sötétséget akartam látni , és vissza térni az én álomvilágomba.

Felkeltem.Csipogásokat hallottam , kinyitottam a szemem , és az orvosi szobába találtam magam. Mellettem Lisa volt , és a kezemet fogta.
-Katy! Hát jól vagy?-nézett rám kék könnyes szemeivel.
-Egészségileg jól , de lelkileg haldoklom.-hunyorogtam. Nagy meglepetésemre  a fiúk is bejöttek.
-Katy!-szaladt oda hozzám Louis.-Ugye jól vagy?-láttam , hogy teljesen kikészült , és még könnyes volt az arca is. Megint álomba éreztem magam. Már nem tudtam felfogni , hogy mi is történik körülöttem , örüljek  , mert Louis Tomlinson itt van , vagy essek depresszióba mert a testvérem gyilkosa itt van Londonba.

***

Indultunk haza a kórházból az öt fiúval. Louis el nem engedett maga mellől. Mindenkin látszott hogy feszült , és teljesen váratlan volt ez így nekik. A rendőrség , kint járt a helyszínen . Mivel nem kaptak személy leírást , nem tudtak nagyon segíteni , de rajtam tartják a szemüvet , ha bármi baj lenne.
Este volt ,a csillagok csak úgy ragyoktak az égen, első estünk Londonba. Mentünk a szállásunk felé , nem volt most az a nagy beszélgetés ami szokott lenni. Már-már majdnem otthon voltunk , de Liam elénk lépett , és bejelentette a nagy hírét.
-Lányok.Arra jutottunk a fiúkkal , hogy költözzetek hozzánk.Nem vagytok itt biztonságba, és mi vigyázunk rátok , ahogy a sok „nagy fekete ruhás” férfik is.-próbált jobb hangulatot varázsolni Liam. Lisa már majdnem ugrált örömében , de én a gondolattól még mindig nem tudtam szabadulni. , belül én is ugráltam , de kimutatnom nem volt könnyű.
-Fiúk , köszönjük a lehetőséget , de én egy préda vagyok. És ha nálatok lakunk , ti is bajba lesztek.-jelentettem ki fájlóan.
-De Katy! Hisz vagy 10 őr vigyáz rájuk , híresek , nekik aztán nem eshet bántódásuk. De te mindenre nemet mondasz mindig.-mondta Lisa.
A fiúk , még próbálkoztak rávenni az ötletre , de lassan már megérkeztünk , ki kaptam a kulcsomat a zsebemből , mire Louis felém fordult , átölelt , és a fülembe súgott;- Katy , kérlek! Nem akarom , hogy bármi bajod essen. Addig lakhattok nálunk , ameddig csak szeretnétek .Az a lényeg , hogy biztonságba legyél..vagyis legyetek.-ölelt szorosan.
-Louis! Ez mind szép és jó de…-Lisára néztem , aki tombolt az idegességtől , hogy olyan hülye vagyok , hogy nem fogadom el a lehetőséget.-Csak addig fogadjatok be  még nem találják meg a gyilkost.-közöltem , és sírva borultam vissza a kezei közé.
Bementünk a folyosóra egyensen az otthonunk felé. Tele volt helyszínelőkkel. Kivittük a csomagjainkat , és lementünk a portáshoz , egyben az igazgatóhoz.
-Bocsánat. De itt kell hagynunk , egyenlőre nem véglegesen a házat.
-Megértem. Kérem hívjanak , mikor óhajtanak visszajönni.
Kimentünk , és már  a limuzin várt minket a kapu előtt. Beszálltunk , máris biztonságba érzetük magunkat. Nem tdutam a gondolattól szabadulni , most már tényleg mindent elvesztettem a múltamból. 
-Köszönöm!-néztem a fiúkra , már a limuzinba. Mindenki csak mosolygott. Legalább maradt valami jó is , egy barátnő aki mindig mellettem áll , és a fiúk , akiket bár még alig ismerek , de vigyáznak rám.