2.fejezet

Új élet


Világosságot láttam , lassan felkeltem a kocsi ülésről.
-Jó reggelt Katy, megjöttünk.-ébresztett fel a sofőr.
-Szép jó reggelt.-dörzsöltem a szememet.
Kinéztem a párás kocsi ablakon , és nem láttam mást , mint a sulink körüli eszméletlen sok embert na meg persze a tévéseket.
-Kisasszony , ha bármi baj van hívjon.-nézett rám a sofőr.
-Persze. Köszönöm Harold! Magára mindig számíthatok , öleltem át , és már pattantam ki a limuzinból. A kocsi előtt máris a két legjobb barátnőm állt. Pazarul néztek ki, mintha most jöttek volna a plázából. Oda mentem hozzájuk , és már indultunk is a szökőkút felé , ahol az  sok ember nyüzsgött. Amikor a szökőkút felé tartottunk , egy vörös , piros ruhás ruhás nő jött oda hozzám , és máris faggatni kezdett.
-Maga tud a mostani gyilkosságról? Tudja , hogy itt tartózkodik bátyja gyilkosa?.-faggatózott a riporter , mire egyre többen gyűltek körém.
Lesokkoltam , egy szó se jött ki a számon, nem értettem semmit és előjöttek a fejemben a régi emlékek , amiket soha többé nem akartam magam előtt látni. Ekkor éreztem , hogy egy hideg kéz megfogja a csuklómat , és kiránt a tömegből. A bátyámnak a legjobb barátja volt , aki még hozzá szerelmes belém.
-El kéne menned innen.-súgta a fülembe.
-Miért törődsz velem..meghalt a bátyám , és jól cserben hagytad. Akkor velem miért is törődsz?
-Tudod te azt jól..-mondta , de ekkor megszólalt az igazgató hangja a hangos bemondóban , és engem hívatott a termébe. Remegve indultam el , mindenki engem nézett. Mikor a folyosón csoszogtam , csak a magassarkúm kopogása hallatszott. Mindenkit hazaküldtek az iskolából. Odaértem a terem elé , tudtam , hogy nehéz lesz nekem most beszélni. Kopogtam a régi üvegajtón.
-Gyere be.-üvöltötte az igazgató , miközben összekulcsolt kezeivel , a homlokát támasztotta.
-Jó napot kívánok.-próbáltam szét húzni egy mosolyra a szám , de nem ment.
-Katy..tudom nem szeretsz a múltadról beszélni , de ami 2 éve történt , az most meismétlődött , még hozzá ugyanazzal a gyilkossal.
Ledermedtem..csak sötétséget láttam magam körül , könny cseppek százai hullottak nagy barna szememből, neki dőltem a falnak.
-Kit öltek meg?-nyögtem ki nagy nehezen.
-Elisabeth Drake..a bátyád volt barátnője. Kezemet a számhoz emeltem , és még csak most jött a legrosszabb.
-Katy ebből a nagy városból el kell menned. A bátyád gyilkosa megszökött a börtönből , és máris gyilkol. 
-NEM AKAROM HOGY MEGISMÉTLŐDJÖN!-ordbáltam , és a hajamat téptem.
-Katy!-kelt felt székéből az igazgató , és odarohant hozzám.- Értsd meg , hogy el kell innen menned..
-De a szüleim , jól keresnek itt. Nem fogják , engedni , hogy miattam elköltözzünk.-vágtam az igazgató szavába.
-Ez már családi ügy , de ne kockáztasd az életed. Metsd a bőröd, nem akarom hogy a legkedvesebb diákomnak baja essen.-ölelt át szorosan az igazgató.
-Köszönöm. Annyira hálás vagyok magának , még ezen a héten valahogy lelépek.-mondtam rekedt hangon. Lassan felálltam , és kisétáltam az ajtón , tudtam hogy itt kell hagynom a várost a múltammal , és a szüleimmel együtt. Az ajtónál 2 legjobb barátnőm állt.
-Kérlek Lisa , gyere ma át hozzám..-szorítottam át , mintha a testvérem lenne.
Nem véletlenül Lisa-t hívtam 3 éves korunk óta ismerjük egymást , mikor még minden szép , és jó volt.
-Bocsi Lotty..de most tényleg egy olyan barát kell nekem , aki ismer kiskorom óta , és ezeket át tudom vele beszélni.-mosolyogtam , és őt is magamhoz szorítottam. Éreztem , hogy remeg , és fél.-Vigyázz nagyon magadra.-suttogtam a fülébe , és elegedtem.
Megfogtami Lisa kezét , kiértünk az épütletből egyenesen a fő udvar lépcsőjéhez. Megint futottak hozzám a riporterek , elkezdtem rohamosan futni Lisaval , az orrom után. Egészen a temetőhez rohantunk  *a magassarkúmat természetesen ledobtam magamról* ami az iskolánk mellett van.
-Leráztuk őket!-kapkodtam a levegőt sebesen. Elő kaptam a telefonomat , és máris hívtam Harold-ot. Míg nem jött , oda mentem a testvárem sírjához.


1987-2010


"Itt fekszik a legfontosabb személy az életemben , a felhők közt nyugodj békében." 
Jack Johnson


Lisával egy -egy perces csöndel emlékeztük meg rá..Csak a madarak csicsegését hallottuk magunk körül. A csendet egy fekete kocsi dudálása törte meg. Kinyitottam könnyes szemem , és sietősen a kocsi felé indultunk. Beültünk a kocsiba , és Harold már is , beszélgetésbe fogott.
-Hallottam mi történt Katy , felhívott az igazgató.-nézett hátra Harold ránk.-Azt is mondta , hogy menj el itthonról.
-Igen pontosan ezt akarom tenni Lisával.-fordultam Lisa felé.
-Hogy mi? Még is hova? Ezt nekem mikor szándékoztad elmondani? Elakarsz menni innen velem , meg se fogják engedni.-kapta fel a vizet Lisa.
-Lisa! Te vagy az a személy aki most a legtöbbet jelent nekem. Nem akarok új életet kezdeni néküled. Mit gondolsz?.-kezdtem a sírásnak megint.
-És a szüleim? Tudod ezt meg is kéne még beszélnünk , bár nem nagyon érdekelnék , hol vagyok amennyit tödőrnek ők is velem.-csavagatta idegességében a haját Lisa , és hirtelen megszólalt a rádióból az One Direction legújabb száma.
-Hát azt még én sem tudom..de a ruhák miatt ne aggódj , megoldjuk amennyi van , ha el is megyünk. - fogtam fel az egész dolgot pozítívan , mikor meghallottam Louis hangját a rádióba.-ÚRISTEN! Tudod mit? Mennyünk Londonba , úgy is nagyon szeretjük az One Directiont és mind  a kettőnk álma , az hogy találkozhassunk velük.-kezdett jobb hangulatom lenni.
-Ahogy ezeket mondod kezdek neked hinni. Tényleg itt kéne hagynunk ezt a nagy várost..És a költségekkel mi lesz?
-Amiatt ne aggódj , ott a széfünk..-mondtam , mire Harold-tól egy köhincselést hallottam.
-Lányok , ez mind szép és jó..De azért a szülőkkel megkéne ezeket tárgyalni
-Harold.. Ismered a szüleim magasból leszarják mi van velem..Örülni fognak , ha meglógok itthonról.
-Jól van Katy. Te életed, holnap reggel 9 kor indul a gépetek, fél kilenckor itt várlak titeket a villa előtt. -E mondat után nem hittünk a fülünknek , mind a ketten elkedztünk sikítozni mint az őrültek, végre valami jó is történik. Kiszálltunk a kocsiból , és ahogy beértünk , elkezdtünk pakolni , nem tudtuk mire számítsunk. Az volt a legfőbb célunk , hogy itt hagyjuk ezt a várost , és új életet kezdjünk. 2 órás pakolás után elmentünk a széfhez.Kis lelkiismeret furdalással , bepötyögtem a kódot , és ahogy kinyílt a vas ajtó , bementem , és kiszedten egy rakatnyi pénzt. Bezártam magam mögött az ajtót , teljesen összepakoltam , vagy 6 bőröndbe fértünk bele ketten  a sok ruha miatt. A nagy pakolás után , leültem az étkezőshöz , egy papírral, tollal a kezemben , és írtam egy szép búcsúlevelet a szüleimnek.


Kedves Anya és Apa.!


Lehet soraimat már indulásom után olvassátok. Tudnotok kell , hog itt hagytam a szülővárosomat. A bátyám gyilkosa jár szabadlábon a városban , és csak annyit tehettem , hogy elmenekülök innen Lisaval. Nagyon szeretlek titeket , de az utóbbi időben, nem fordítottatok rám sok időt , ezért is könnyű innen elmennem, nem köt ide semmi. Köszönöm azt hogy felneveltetek , utána pedig megtanulhattam az önállóságot , és magány fogalmát. Nem gazdagodtam sok élménnyel az életemben , ezért most be kell pótolnom. Az lesz a legjobb ha elfelejtetek örökre , és nem indultok meg a keresésemre , ennek örülnék a legjobban. Bár időtök alig lenne rá , ahogy ismerlek titeket..bár még abba se vagyok biztos , hogy ismerlek titeket. Aggódni ne aggódjatok , meg leszek. 
Minden jót kívánok az életbe nektek , főleg ami munkával kapcsolatos.


Számotokra "ismeretlen" lányotok: Katy


Könnyezve fejeztem be soraimat , még a tinta is elfojt egy-két mondatnál. Beraktam  a  levelet egy borítékba , és leraktam az étkező asztalra. Lefeküdtünk Lisával , már nagyon izgatottak voltunk. Lisa e-mail-ban küldte el szüleinek a nagy hírét. Lassacskán tapadtak össze a szemeink , már pizsamában feküdtünk az ágyba. Nem tudtam mit várhatok Londontól , de biztos jobbat , mint az eddigi életemtől.