Sziasztok!

Bocsánat , hogy az utóbbi időben , nem írtam a  történetet tovább , csak nagyon sok az elfoglaltságom így év vége fele..Erre a hétre még nem nagyon várható következő fejezet , de hétfőtől újra rendszeresen fogom folytatni. :)
Szerkesztő

7.fejezet

Váratlan hívás

A hosszú út után , kinéztem az ablakon , és láttam , hogy a gazdag negyedben vagyunk. Pislákoló fények világítottak a házakban. Gyönyörű volt a környék , egy rossz ember nem volt sehol.
A fiúk néztek minket , mi közben , úgy érzetük magunkat Lisával, mint a gyerekek a legnagyobb csoki boltban.
-El se hiszem , hogy itt fogunk lakni.-húzta vissza fejét Lisa az ablakból.
-Hát én se..elég biztonságosnak tűnik..-mosolyogtam a fiúkra. Éreztük , hogy hirtelen meg áll a limuzin.
-Hát megjöttünk kiszállás. Siessünk , mert már éhes vagyok.-tápászkodott fel Niall , és elsőként hagyta el a járművet. Kipakoltuk a csomagjainkat , és irány volt a villa. Elmondani nem tudom , milyen látvány volt. Lehetett vagy 4 emeletes. Hatalmas medence , és jakuzzi volt a kertjében. A ház maga egy tökéletesség volt , az én volt otthonomhoz nem hasonlítató. Amint beléptünk , tátva maradt  a szánk , Niall már a konyhában kutattott. Egy óriási nappali nyílt meg előttünk , egy egybe nyitott konyhával , és a teraszi étkezővel. Letettük a bőröndjeinket , és a fiúk felkisértek a szobánkhoz. Kb. akkora volt  a szobánk , mint a nappali , majdnem az egész emelet a miénk volt , egy hatalmas fürdőszobával együtt.
-Na és a ti szobátok?-érdeklődött Lisa.
-Azt inkább ne..nagyon nagy mind az ötünknél a rendetlenség.-mondta Harry , majd a többi srác csak bólogatott. Kipakoltunk a szobába , Liam körbevezetett még minket , és a fárasztó nap után , lecsücsültünk a kanapéra.
-Kész vagyok.-sóhajtott Lisa , mire hirtelen a fal mögül egy plazma tv jött ki.
-Ez meg mi?-érdeklődtünk.
-Hangérzékelős..ha beszéltek , azonnal elő jön a fal mögül , és bekapcsolódik.-huppant mellénk Zayn.
-De menő.-csillant fel Lisa szeme. ÉN fel akartam már menni a szobámba , mert nagyon fáradt voltam , a borzalmas nap után , mire  a fiúk visszahúztak.
-Héj,héj..hova-hova? Még csak most kezdődik az este!-állított meg Harry.
-Üvegezzünk , vagy esetleg bátorság próba?-pattant ki Lisa fejéből.
-Ez már mind lejárt..inkább etessük egymást.-hozott egy zacskó chipset ki Niall a konyhából.
Végül csak beszélgettünk, majd activity-ztünk. Liam ,egy olyan kártyád húzott ki , amihez két ember kellett.
-Válassz valakit , ha két emberes!-sóhajtotta Niall.
-Lisa gyere!-mosolygott Liam rá , mire Lisa elvörösödött. Magához húzta jó szorosan , át ölelte a derekát , és egy cuppanós csókot nyomott a szájára. Aztán , még folytatódott a dolog , elég hosszan.
-Khm..csókolózás?-érdeklődött Zayn.
Liam nem válaszolt , csak tovább puszilgatta Lisát, Louis közben engem szépen lassan átölelt. Teljesen egy romantikus filmben éreztem magam , és már azon gondolkodtam , hogy nem activity-zünk.
Mélyen a szemembe nézett , és megcsókolt , mire én elhúztam magam.
-Louis ez nekem gyors , még csak ma találkoztunk. Kérlek!-súgtam a fülébe. Láttam rajta , hogy megértette , így csak az arcomra nyomott egy puszit.

***

Lehetett már éjfél, és mindenki elment aludni , mivel holnap lesz a koncert.
-Már annyira várom.-csukta be a szobánkat Lisa.
-Nekem mondod? Első sorból látni őket.-mosolyogtam , és a hajamat fésültem.
-Elmegyek lezuhanyozni!-csukta be maga után az ajtót.
Én addig pötyögtettem a telefonomat , míg valaki ismeretlen számon nem hívott. Nem értettem , hogy ki kereshet ilyenkor , de felvettem.
-Hallo!?
-Szia Katy! –szólalt meg egy mély férfi a hang a telefonba.
-Honnan tudja a nevem , ismerem magát?-kérdezősködtem.
-Engem? Biztos ismersz! Tudod a bátyádról , még 2 évvel ez előttről.
Megállt a lélegzetem , azt hittem , hogy vége..Nem tudtam , honnan tudja a telefon számom.
- Hagyjon engem békén.-csaptam a földhöz a telefont.Hallottam , hogy kopogtatnak az ajtómon , de én bebújtam az ágyamba , és belekezdtem a sírásba.
Harry , és Zayn benyitottak!
-Katy! Úristen , mi történt?-futott hozzám Harry.
-Nem fontos!-bújtam a párnámhoz!
-De igenis az!-ült le mellém Zayn , majd mindent elmeséltem nekik.
Pár percel később sikítást hallottunk a fürdőből , ahol Lisa van. Megállás nélkül futottunk ki a szobából egyenesen a fürdőig.
-Lisa , nyisd ki az ajtót!-parancsoltam rá!
-ÁÁáá itt egy-egy fújjj….-üvöltözött. Nekifutásból neki akartam menni az ajtónak ,  de Lisa megelőzött , és kinyitotta. Nagyon nagyot csúsztam , és lefejeltem a zuhanyzónak az ajtaját.
-Áúúú.- koppant egyet a fejem. Már mind az 5 fiú bejött a fürdőbe. Louis látta , hogy földön fetrengek. Felvett , és bevitt a szobánkba.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva Louis. Lassan kinyitottam a szemem;-Persze..-mosolyogtam.
-Holnap el kell mennem telefont venni , a másikat összetörtem, és új szám is kéne.-sóhajtottam nagyokat.
-Elintézzük!-jött be Lisa s zobába.
-Amúgy Lisa mi volt az a sikítás?-furcsálva nézett Harry.
-Ja egy kis pók megtámadott , én meg nagyon megijedtem , és sikítottam.-mondta teljesen komolyan Lisa. Mi csak elkezdtünk röhögni , ő meg nem értette miért.

6.fejezet

Dráma 

Tárt ajtó fogadott minket. Furcsálódva néztük , hogy mi folyik itt , aztán leesett.
-Úristen , mikor jöttem a telefonomért , elfelejtettem bezárni az ajtót.-tettem a szám elé a kezem.
-Gratulálok hozzá. Ügyes vagy.-flegmult be Lisa , és megnézte senki , nem lopott –e el semmit. Utána mentem én is. És számomra a legértékesebb tárgy eltűnt.
-Eltünt a bőröndömből a bátyám fényképe-túrtam szét mindent.
-Lehet nem hoztad el! –nyugtatott meg Lisa.
-De! Biztos nem hagytam otthon , az volt az első dolog , amit betettem a bőröndbe.-leültem az ágyra , és magamba fordultam.  Mégis ki lopná el , a számára legértéktelenebb dolgot. Az volt az utolsó emlékem a bátyámról . Patakokban folytak a könnyeim , Lisa próbált vigasztalni , de nem nagy sikerrel. Letöröltem utolsó könnycseppemet , felakartam állni , mire a szobám asztalán megláttam egy levelet.  Gyorsan odarohantam , és bele kezdtem.

Kedves Lisa!

Tudom , miért hagytad ott a városodat , de meg kell mondanom nem nagy sikerrel. Azt hiszed elbújhatsz előlem? 2 évvel ezelőtt , még emlékszem mennyire sírtál , mikor felhívott titeket a rendőrség. Láttam az ablakodból , csak te nem láttál engem, utána persze azonnal elkaptam , és becsaptak a börtönbe. De ismersz..rajtam ez nem fog ki , végre megszöktem. Új „testbe” bújtam , így lehet meg se ismersz , ha elmegyek melletted. Biztos már rájöttél ki vagyok de azért ezt megerősítem ; a bátyád gyilkosa. Köszönöm , hogy megkönnyebbítetted a dolgomat , hogy nyitva hagytad az ajtót. Sima ügy volt a lopás. És hogy miért kellett a fénykép? Az már nagy titok!
Befejezem soraimat , hidd el még fogsz látni közelebbről is.
Üdv.

*Lisa szemszöge*
Ültem a kanapén , és azt láttam Katy-n amin olvassa a levelet , mintha az élete befejeződött volna. Kiejtette kezéből a papírt , és megakadt a szeme az ablakon , majd elájult. Gyorsan odafutottam hozzá , de pont a legjobb pillanatban megcsörrent a telefon. Liam hívott.  Kinyomtam , és sürgősen hívtam a rendőrséget. , és mentősöket mivel Katy nem akart felébredni.

*Katy szemszöge*
Nem hittem a szememnek. Végre valóra vállnak az álmaim , szinte már a mennyekben érzem magam. ÉS erre ez a levél , ami mindennél szörnyűbb a világon. Még sírni se tudtam , gondolkozni se. Megpillantottam az ablakot , és láttam , hogy a fényképem van felragasztva ami engem , és a bátyámat ábrázol.Még halála előtt készült ,és ez a kép mindig a bátyámnál volt. Még mozogni se tudtam , és minden elsötétült , annyit éreztem , hogy koppan egyet a fejem. Nem akartam felkellni , és vissza térni a pokolba. Csak a sötétséget akartam látni , és vissza térni az én álomvilágomba.

Felkeltem.Csipogásokat hallottam , kinyitottam a szemem , és az orvosi szobába találtam magam. Mellettem Lisa volt , és a kezemet fogta.
-Katy! Hát jól vagy?-nézett rám kék könnyes szemeivel.
-Egészségileg jól , de lelkileg haldoklom.-hunyorogtam. Nagy meglepetésemre  a fiúk is bejöttek.
-Katy!-szaladt oda hozzám Louis.-Ugye jól vagy?-láttam , hogy teljesen kikészült , és még könnyes volt az arca is. Megint álomba éreztem magam. Már nem tudtam felfogni , hogy mi is történik körülöttem , örüljek  , mert Louis Tomlinson itt van , vagy essek depresszióba mert a testvérem gyilkosa itt van Londonba.

***

Indultunk haza a kórházból az öt fiúval. Louis el nem engedett maga mellől. Mindenkin látszott hogy feszült , és teljesen váratlan volt ez így nekik. A rendőrség , kint járt a helyszínen . Mivel nem kaptak személy leírást , nem tudtak nagyon segíteni , de rajtam tartják a szemüvet , ha bármi baj lenne.
Este volt ,a csillagok csak úgy ragyoktak az égen, első estünk Londonba. Mentünk a szállásunk felé , nem volt most az a nagy beszélgetés ami szokott lenni. Már-már majdnem otthon voltunk , de Liam elénk lépett , és bejelentette a nagy hírét.
-Lányok.Arra jutottunk a fiúkkal , hogy költözzetek hozzánk.Nem vagytok itt biztonságba, és mi vigyázunk rátok , ahogy a sok „nagy fekete ruhás” férfik is.-próbált jobb hangulatot varázsolni Liam. Lisa már majdnem ugrált örömében , de én a gondolattól még mindig nem tudtam szabadulni. , belül én is ugráltam , de kimutatnom nem volt könnyű.
-Fiúk , köszönjük a lehetőséget , de én egy préda vagyok. És ha nálatok lakunk , ti is bajba lesztek.-jelentettem ki fájlóan.
-De Katy! Hisz vagy 10 őr vigyáz rájuk , híresek , nekik aztán nem eshet bántódásuk. De te mindenre nemet mondasz mindig.-mondta Lisa.
A fiúk , még próbálkoztak rávenni az ötletre , de lassan már megérkeztünk , ki kaptam a kulcsomat a zsebemből , mire Louis felém fordult , átölelt , és a fülembe súgott;- Katy , kérlek! Nem akarom , hogy bármi bajod essen. Addig lakhattok nálunk , ameddig csak szeretnétek .Az a lényeg , hogy biztonságba legyél..vagyis legyetek.-ölelt szorosan.
-Louis! Ez mind szép és jó de…-Lisára néztem , aki tombolt az idegességtől , hogy olyan hülye vagyok , hogy nem fogadom el a lehetőséget.-Csak addig fogadjatok be  még nem találják meg a gyilkost.-közöltem , és sírva borultam vissza a kezei közé.
Bementünk a folyosóra egyensen az otthonunk felé. Tele volt helyszínelőkkel. Kivittük a csomagjainkat , és lementünk a portáshoz , egyben az igazgatóhoz.
-Bocsánat. De itt kell hagynunk , egyenlőre nem véglegesen a házat.
-Megértem. Kérem hívjanak , mikor óhajtanak visszajönni.
Kimentünk , és már  a limuzin várt minket a kapu előtt. Beszálltunk , máris biztonságba érzetük magunkat. Nem tdutam a gondolattól szabadulni , most már tényleg mindent elvesztettem a múltamból. 
-Köszönöm!-néztem a fiúkra , már a limuzinba. Mindenki csak mosolygott. Legalább maradt valami jó is , egy barátnő aki mindig mellettem áll , és a fiúk , akiket bár még alig ismerek , de vigyáznak rám.

5.fejezet

Valóságba csöppent álom

A sok esemény után , eldöntöttük hogy megnézzük kicsit közelebbről a várost. Izgatottan indultunk el a szállodából , de egy taxi se állt meg ahogy szokott.
-Ezek a londoni taxisok , már 10 perce itt állunk , és stoppolunk de semmi.-jelentettem be Lisa.
-Biztos azt hiszik , hogy csak lájkoljuk őket..-nevetett fel Lisa , azzal  a viccel amit már sokszor elsütött.
-Ó igen persze. Tényleg fent hagytam a mobilom , várj meg itt.-kaptam elő a kulcsot , és sietősen vissza futottam az otthonunkhoz. Mégis csak meg kell örökíteni a várost , meg számomra telefon nélkül élni , olyan mint ha nincs nálam nutella. Előkutattam szeretett vadiúj telefonomat , és vissza rohantam. Ám az ajtó becsukásáról elfeledkeztem.
-Itt vagyok.-mosolygotam , közben kapkodtam a levegőt a sok ide-oda rohangálástól.
Még egy taxi is megállt. Beszálltunk a járgányba, és indulhattunk felfedező utunkra.
Megérkeztünk a városba , valahol kitett minket a taxis. Leírhatatlanul szép látvány volt. Azok a piros buszok , és a régi építészeti csodák , na meg persze a boltok sorai.
-Mehetünk vásárolni?-zavart meg Lisa.
Persze , de nem inkább megnézzük a nevezetességeket?-mosolyogtam.
-Engem jobban érdekelnek a boltok , nevezetes ruhái , csilibili tárgyai.-csillant fel a szeme. Hát meg is értem. New York-ból jöttünk végülis, ahol a divat az első.
-Oké , akkor indulás. Igaz más fél évig itt lakunk , rá ér az a sok nevezetes látnivaló.-mondtam , de megfogta a kezem , és máris rántott magával , az első bolt irányába.

***

Ahogy mentünk nagy ruhás szatyrainkkal , rengetek One Direction plakátot láttunk , még 1D-s bolton is megakadt a szemünk , ami előtt kigyózó sor állt. Nem szándékoztunk bemenni , még ráérünk azzal. Elő vettem a telefonomat , és elkezdtem fényképzegetni , a szűk utcákon menve , mire neki mentem egy idegennek.
-Ó párdon.-nyúltam a földre esett telefonért.
-Semmi baj.-mondta egy bájos hang , és a szája egy gyönyörű mosolyra húzódott. Szemüveg volt rajta , és egy sötét kapucni , egy-két hajtincse vagy inkább fürtöcskéje kilógott a kapucni alól.
Felálltam , és Lisa hátulról megbökött , mire az idegen elment.
-Nem volt neked ismerős , ez az ember , mert nekem nagyon is..gondolj bele.-gondolkozott.
ÉN elpirultam , mert már  a mosolya elvarázsolt , aztán rájöttem.
-Te jó ég!-kiáltottam , mire az utcán szinte mindenki rám nézett.-Ez Harry Styles volt-suttogtam Lisa fülébe , hogy senki se hallja meg. Lisa fogta a homlokát hátra nézett , de a fekete pulóveres "férfi" eltűnt. Megint sokkba estünk. Ekkora szerencséje egy embernek se lehet , amekkora nekünk van. Először Liam , majd Harry? Ja meg persze a hétvégi V.I.P-s koncert.
-Katy..olyan hülye vagy..-csapott hátba.-Miért nem ájultál el mint én? Akkor többet lehettünk volna vele.-mondta Lisa..Szegény nem egy okos lány , de még is csak a legjobb barátnőm.
-Lisa.Fel se ismertem először..De az a mosoly.-még mindig pirulva mondtam. Már kezdtem vissza térni a valóságba , mire egy rajongó sereg elkezdett sikítozva futni felénk.
-Mi a franc?-értetlenkedett Lisa ,majd rám nézett. A rajongók elhaladtak mellettünk , és tovább futottak , amerre Harry is ment. Nem követtük őket..Legalábbis én nem. Magam mellé néztem ,  majd Lisa eltűnt mellőlem. Láttam , hogy hosszú szőke haja lobog , és fut a rajongókkal már együtt., hát erőt vette én is , és rohantam a barátnőm után.
-Lisa mit csinálsz?-végre utol értem , és kapkodtam sebesen a levegőt.
-Elszaladtak mellettünk a lányok , és hallottam , hogy a One Directioról beszélnek , hogy egy önkiszolgálóban vannak , és most oda mennek , hát én is utánuk futottam , és csatlakoztam hozzájuk.
-És ezt mégis honnan veszik?-rohantam még mindig sebesen.
-Tudod..Internet,twitter Louis kiposztolta.-mondta. Louis nevét meghallottam , még több energiát vettem , és szél sebesen futottam utánuk. Oda értünk , mindenki az üveghez tapadt , és láttuk , hogy ott teázgatnak. Liam meglátott minket , és megkérték , hogy nyissák ki számunkra az ajtót , és engedjenek be. Behívtak minket , a többi lányt meg valahogy elkergették.Nem tudom hogy, ne kérdezzétek , de sikítva futottak el.
-Sziasztok!-állt fel Liam , és puszit nyomott Lisa homlokára , nekem meeg-megveregette a vállamat.
-Szerintem nem kell a fiúkat bemutatnom, tudjátok biztos a nevüket.-mondta Liam , mire Louis szemébe néztem , és elkapott az a pillanat , hogy ledermedtem.
-Élsz Katy?-bökött meg Lisa , de észre se vettem.
-Szerintem csak meglátta Louist.-mondta Zayn , majd villantott egyet a sármos mosolyával.
-Amúgy lécci bemutatkoznátok , mert ti lehet ismertek minket , de sajnos mi titeket kevésbé.-mosolygott Louis , én ismét vissza tértem az álomvilágból a valóságba.
-Mrs. Tomlin...akarom mondani Katy Johnson vagyok.-zavarodtam össze , majd elpirultam.
-De szép név.-mosolygott Louis, és nézett a gyönyörű kék szemeivel.
-Én meg Lisa Ryan.-mondta Lisa , majd hátra dobta arany szőke haját. Liam csak nézett, és valamit motyogott , de nem értettük mit.
-Mi van megtaláltad herceg , Rapunzelt?-mondta teli szájjal Niall.
-Jó étvágyat!-mondtam , és egy mosolyt villantottam.
-Kösz-kösz.-nyelte le utsó falatát.
-És lányok merre mentek?-nézett ránk Zayn.
-Hát épp vásárlásról jöttünk , mint látsztik.-emeltem fel a két kezem , ami tele volt szatyrokkal , és az abban rejlő ruha darabokkal.
-Értjük , viszont nekünk kéne menni..Ma is lenne koncertünk , csak mindig ide jövünk kicsit kikapcsolódni , meg beszélgetni.-mondták mind annyian.
-Hát akkor induljunk , haza vigyünk titeket?-mosolygott Harry.
-Megköszönnénk.-bólintott Lisa , én meg hátba vertem. -Nem akarunk a terhetekre lenni.-vertem hátba.
-Úgyis arra fele tartunk amerre van a szállásotok.-mondta Liam , mivel ma már találkoztunk vele , és tudta hol a szállásunk.
-Akkor mire várunk , irány a limuzin , gondolom izgatottak lehettek , hogy azzal megyünk!-pattant fel a székből Louis.
-Megszokott..De nem szeretek semmi luxus dolgot.-hullot ki egy könnycsepp a szememből , mivel a családomra emlékeztem vissza. Mindenki odarohant hozzám , és kérdezgették , hogy jól vagy -e. Lisa is teljesen szomorú lett , de csak engem vigasztalt ő is. Rámosolygotam , ami nálunk azt jelenti ; Jól vagyok!

***

Hamar elment az a kis idő , amit a limuzinba tartott a fiúkkal. Átbeszéltük rendesen az utat. Ki tettek minket a szállodánál , és ők haladtak tovább.
-Szerelmes vagyok.-integetett már Lisa a fiúknak , akik már sebesen hajtottak el.
-Nekem mondod?-súgtam vissza , -Láttad azokat a szemeket?-pirultam el.
Vittük nagy szatyrainkat , és az épület felé vettük az irányt. Már ment le a nap , és lassan minden narancssárgába tündökölt. Mi meg vártuk az új napot , hogy mit fog tartogatni. De valamiről elfeledkeztem mikor vissza futottam a telefonomért...

4.fejezet

Londoni csoda

-Hol szálltok meg?-kérdezte Liam már a taxiból kérdezve.
-Kingston Resort.-előzött meg Lisa.
-Azt ismerem , eléggé egy híres hotel. Mi a várostól nem messze lakunk , egy óriási villában. 
-Értjük.-mondtam , aztán oda szóltam a taxisnak , hogy vigyen el minket a szálláshoz. Lisa-n láttam , hogy még teljes sokkban van , hisz szerelme Liam ,csak róla tud mesélni..
-És , amúgy titeket , hogy hívnak?-kérdezte Liam , majd láttuk , hogy folyamatosan hívják a telefonján.
-Én Katy vagyok , ő meg itt Lisa. Azért vagyunk itt , hogy új életet kezdjünk.
-Értem..-nézte még mindig  a telefonját. Hosszú beszélgetések után  láttam , hogy ismét villog  a készülékje , nem más hívta mint Louis Tomlinson. Lisa rám nézett , és látta , hogy mindjárt sikítok , erre befogta a számat.
-Szia, képzeld két jó csaj ül itt mellettem!-röhögött fel a srác.
-Nekem is még van hely? Jó lenne egyet már csajozni , és úgy hallom , nem egy őrült rajongók.-hallottam ki a telefonból.
-Hát az egyik lány elájult. Szerintem tőlem , de lehet hogy nem. Még folytak a beszélgetések Liam , és Louis között , míg meg nem állt a taxi.
-Megjöttünk.-szólt hátra a sofőr. Kiszálltunk a járgányból , és kivettük a csomagokat.
Már indulni készültünk , erre Liam kiszállt a kocsiból , és Lisa csuklóját gyorsan megragadta.
-Várjatok. Megadnátok a telefonszámotokat?-lépett oda.
-Anya és apa mindig mondta , hogy ne adjam idegeneknek a számomat , de te kivétel vagy.-mondta Lisa , mire elpirult , és lediktálta a számát. Liam-en ennyi elég volt , enyém neki már nem is kellett..Mi lesz még itt ,ha már most románc van.

***

Bementünk a szállodába ami mellesleg 5*-os..Hát szót nem találok rá. Régi barokkori stílus, az ablakok , a gyönyörű tájra néznek északról , délről meg London városára. Kikértük a kulcsunkat.
-Szép napot! Maguk lennének , akik az évi bérlőink?-kérdezte enyhe akcentussal a portás , egyben szálloda igazgató.
-Meg lehet.-mosolyogtam, de látom nem nagyon volt olyan jó hangulata az igazgatónak , mint nekünk.
-Hát..Hölgyeim nem lesz olcsó.
-Van nálunk elég higgye el.-raktam ki a pénz a pultra. Mindent megbeszéltünk vele. Más fél évre leszerződtünk , hogy itt lakunk. Mert a szálloda mögött , sorházak álltak egymás mellett , amelyek az égig nyúltak. 
-Tessék itt a 42.-es szoba , a bőröddöket hagyják itt , majd mi felvisszük maguknak.
Indultunk a szállásunk felé , az "út" eléggé labirintusos volt. De csak megtaláltuk. Kinyitottuk házunkat , ami a miénk volt. Álmomban nem mertem volna ilyet álmodni , azt a luxus-t ami ott volt , leírni se lehetett. 1 konyha , 1 nappali , 2 fürdő , és 2 szoba volt meg persze egy medencével ellátott saját terasz.
-Álmodom?-kérdezte Lisa.
-Nem!-csíptem meg , majd lefoglaltam az egyik szobát. Megvártuk míg felhozzák a cuccainkat , majd kipakoltunk. Több mint 3 óra után kész is lettünk , még a telefon is megcsörrent. Lisát hívták.
-Hallo?-szólalt bele a telefonba.
-Szia Lisa. Liam vagyok , remélem nem felejtettél el. Csak azért , hívlak ,h ogy nem jöttök el velünk a koncertünkre ma este? Maradt még két jegyünk , és úgy gondoltuk , nektek biztos jól jön. Lisán láttam , hogy lefagy , és mint mindig , megint az ájulás szélén volt. Ez rá nagyon jellemző.
-P-eeersze..megyünk bármikor.-dadogott a telefonba , és közben kacsingatott rám , majd letette  telefont.
-Katy! Kérem ,egy hivatalos koncertre vagyunk meghívva V.I.P vendégekként. Ja , és a koncerten az One Direction fog fellépni.-izgatottan jelentette be nekem. Nem hittem a fülemnek , első napunk , és máris álomban érzem magam.

3.fejezet

Az első találkozás
Ködös reggelre ébredtem. Elég hideg volt , fújt a szél mindenfelől. Feltápászkodtam az ágyból , egyenesen a ruhás szobám felé. Lisa még aludt , az egész szoba a szuszogástól zengett. A ruha táram félig üres volt , a sok "elutazó" gönc miatt. Nehéz volt dönteni mit vegyek fel , a nagy napra, végül egy kék csőnaci , fehér póló és egy amerikás pulóver mellett döntöttem.Amint felöltöztem , és visszamentem a szobámba , Lisa eltűnt az ágyból. Lementem a konyhába , ott tömte magát nutellával. Lisa már csak ilyen , egy evőgép.
-Jó reggelt.-köszöntöttem , közben a fürdőszobába siettem.
-Sziaa Katy.-tömte a szájába a nutellát Lisa.
-Szerintem a reggeli még rá ér , inkább menny el te is öltözni.-ordítottam már a fürdőszobából, közben hosszú, hullámos barna hajamat fésültem.
-Oké.-ordított , és hallottam , hogy felszalad a lépcsőn. Megmostam az arcom , fogatmostam és egy enyhe sminket kentem magamra. Mire én ezzel kész voltam , Lisa már ott állt a fürdőszoba előtt.
-Húú.. nagyon jól nézel ki.-mondtam miközben kijöttem a fürdőből. Egy fehér csipkézett top volt , rajta , egy cicanadrággal , és egy fekete leninggel , hogy ne fázzon. Becsukta a fürdőszoba ajtaját , én addig leültem , és ettem egy almát , az étkezőnkön. Sok idő után ő is kész , lett gyönyörű szőke haja ki volt engedve.
Ekkor duda szót hallottunk. Hirtelen megijedtem , lehet hogy a szüleim azok. Lisa kinézett az ablakon , de csak Harold volt , és minket várt. Felrohantunk , és már hoztuk is a csomagokat , először hármat , és utána még egy kört rohantunk. Beszálltunk az autóba.
-Jó reggelt ifjú hölgyek! Indulhatunk?-mosolygott ránk. Mi egymás után bólogattunk. Ahogy szép lassan indultunk , még kinéztem az ablakon , és utoljára láttam a szeretett otthonomat.Nem fog hiányozni, hogy őszintén megmondjam.
 

***

Oda értünk a reptére. Csak nyüzsögtek az emberek , az orromig nem láttam el. Harold segített elvinni a csomagokat. Megvárta , míg nem szállunk fel. 2 órás várakozás után , végül a mi repülőnkön volt a sor. A csomagokat oda adtuk a reptéreseknek , nekünk meg csak felkellett szállni a repülőre. Óriási élmény volt, lehet hogy csak egy reptér , de ha jobban belegondolok , az életem első kalandja. Egy kis idő múlva , már a repülőn ültünk , még Harold-nak integettünk , aki ott ált , az üveg ablak előtt. Hirtelen éreztem , hogy indulunk , felemelkedtünk. Lisával egymásra néztünk , és mosolyra derült a szánk. Végre itt hagyjuk borzalmas életünket , és egy új kezdődik el. De még nem tudtuk , hogy mi is fog velünk történni.

***

Pár órás repülő út után , ébresztettek minket , hogy megérkeztünk. Kinéztünk még gyorsan az ablakon , egy pillantásra. Csak a reptéret láttuk , na meg persze a gyönyörű tájat. Kivezettek minket , bőrödjeinket odaadták , és első dolgunk máris az volt , hogy hívjunk egy taxit.
-Taxii.Taxi! -ordíbáltam , de semelyik se állt meg.-De kedvesek ezek a Londoniak..pf..-mondtam. Sikításokat hallottam hátulról, hátra néztem , és nem hittem a szememnek.
-ÚRISTEN.!!!! Lisa nézz hátra.-ugrándoztam , mint aki most ivott volna meg vagy 10 energia italt.
-Mi van?-kérdezte , aztán hátra fordult. Nem hitt a szemének , sőt még el is ájult. Liam volt az..Igen a híres Liam Payne az One Direction-ból. Megdörzsöltem a szemem. Odajött hozzám , kapkodtam a levegőt , azt se tudtam mit csináljak , azt se tudtam miért jön ide. Liam csak a földre nézett , én is lenéztem , és Lisát láttam ájultan a földön.
-Jesszusom.-kiáltottam , és sietve legugoltam hozzá.
-Jól vagy?-kérdezte Liam , majd leöntötte vízzel Lisát. Azonnal felébredt , Liam szemébe nézett , és majdnem vissza ájult , mire felpofoztam hátulról.
-Ne hogy meg tedd mégegyszer.-remegett a kezem.
-Minden rendben?-kérdezte Liam , és közben mosolygott Lisára.
-Azt hiszem nem..Liam-et látom magam előtt Katy. Ez normális?.-nézett Liam szemébe Lisa, aztán feltápászkodott. Liam elkezdett kuncogni , a rajongó sereg , meg elkezdett futni , ahogy meglátták.
-Lányok gyertek gyorsan , ott egy taxi.-mondta , és leintett egy taxit , ami már meg is állt. Kicsit mérgelődtem , hogy nekünk egy se állt meg, de hisz Liam híres , szóval meg is értem.
Bepakoltuk a csomagokat , és már sebesen mentünk is el a reptérről.

2.fejezet

Új élet


Világosságot láttam , lassan felkeltem a kocsi ülésről.
-Jó reggelt Katy, megjöttünk.-ébresztett fel a sofőr.
-Szép jó reggelt.-dörzsöltem a szememet.
Kinéztem a párás kocsi ablakon , és nem láttam mást , mint a sulink körüli eszméletlen sok embert na meg persze a tévéseket.
-Kisasszony , ha bármi baj van hívjon.-nézett rám a sofőr.
-Persze. Köszönöm Harold! Magára mindig számíthatok , öleltem át , és már pattantam ki a limuzinból. A kocsi előtt máris a két legjobb barátnőm állt. Pazarul néztek ki, mintha most jöttek volna a plázából. Oda mentem hozzájuk , és már indultunk is a szökőkút felé , ahol az  sok ember nyüzsgött. Amikor a szökőkút felé tartottunk , egy vörös , piros ruhás ruhás nő jött oda hozzám , és máris faggatni kezdett.
-Maga tud a mostani gyilkosságról? Tudja , hogy itt tartózkodik bátyja gyilkosa?.-faggatózott a riporter , mire egyre többen gyűltek körém.
Lesokkoltam , egy szó se jött ki a számon, nem értettem semmit és előjöttek a fejemben a régi emlékek , amiket soha többé nem akartam magam előtt látni. Ekkor éreztem , hogy egy hideg kéz megfogja a csuklómat , és kiránt a tömegből. A bátyámnak a legjobb barátja volt , aki még hozzá szerelmes belém.
-El kéne menned innen.-súgta a fülembe.
-Miért törődsz velem..meghalt a bátyám , és jól cserben hagytad. Akkor velem miért is törődsz?
-Tudod te azt jól..-mondta , de ekkor megszólalt az igazgató hangja a hangos bemondóban , és engem hívatott a termébe. Remegve indultam el , mindenki engem nézett. Mikor a folyosón csoszogtam , csak a magassarkúm kopogása hallatszott. Mindenkit hazaküldtek az iskolából. Odaértem a terem elé , tudtam , hogy nehéz lesz nekem most beszélni. Kopogtam a régi üvegajtón.
-Gyere be.-üvöltötte az igazgató , miközben összekulcsolt kezeivel , a homlokát támasztotta.
-Jó napot kívánok.-próbáltam szét húzni egy mosolyra a szám , de nem ment.
-Katy..tudom nem szeretsz a múltadról beszélni , de ami 2 éve történt , az most meismétlődött , még hozzá ugyanazzal a gyilkossal.
Ledermedtem..csak sötétséget láttam magam körül , könny cseppek százai hullottak nagy barna szememből, neki dőltem a falnak.
-Kit öltek meg?-nyögtem ki nagy nehezen.
-Elisabeth Drake..a bátyád volt barátnője. Kezemet a számhoz emeltem , és még csak most jött a legrosszabb.
-Katy ebből a nagy városból el kell menned. A bátyád gyilkosa megszökött a börtönből , és máris gyilkol. 
-NEM AKAROM HOGY MEGISMÉTLŐDJÖN!-ordbáltam , és a hajamat téptem.
-Katy!-kelt felt székéből az igazgató , és odarohant hozzám.- Értsd meg , hogy el kell innen menned..
-De a szüleim , jól keresnek itt. Nem fogják , engedni , hogy miattam elköltözzünk.-vágtam az igazgató szavába.
-Ez már családi ügy , de ne kockáztasd az életed. Metsd a bőröd, nem akarom hogy a legkedvesebb diákomnak baja essen.-ölelt át szorosan az igazgató.
-Köszönöm. Annyira hálás vagyok magának , még ezen a héten valahogy lelépek.-mondtam rekedt hangon. Lassan felálltam , és kisétáltam az ajtón , tudtam hogy itt kell hagynom a várost a múltammal , és a szüleimmel együtt. Az ajtónál 2 legjobb barátnőm állt.
-Kérlek Lisa , gyere ma át hozzám..-szorítottam át , mintha a testvérem lenne.
Nem véletlenül Lisa-t hívtam 3 éves korunk óta ismerjük egymást , mikor még minden szép , és jó volt.
-Bocsi Lotty..de most tényleg egy olyan barát kell nekem , aki ismer kiskorom óta , és ezeket át tudom vele beszélni.-mosolyogtam , és őt is magamhoz szorítottam. Éreztem , hogy remeg , és fél.-Vigyázz nagyon magadra.-suttogtam a fülébe , és elegedtem.
Megfogtami Lisa kezét , kiértünk az épütletből egyenesen a fő udvar lépcsőjéhez. Megint futottak hozzám a riporterek , elkezdtem rohamosan futni Lisaval , az orrom után. Egészen a temetőhez rohantunk  *a magassarkúmat természetesen ledobtam magamról* ami az iskolánk mellett van.
-Leráztuk őket!-kapkodtam a levegőt sebesen. Elő kaptam a telefonomat , és máris hívtam Harold-ot. Míg nem jött , oda mentem a testvárem sírjához.


1987-2010


"Itt fekszik a legfontosabb személy az életemben , a felhők közt nyugodj békében." 
Jack Johnson


Lisával egy -egy perces csöndel emlékeztük meg rá..Csak a madarak csicsegését hallottuk magunk körül. A csendet egy fekete kocsi dudálása törte meg. Kinyitottam könnyes szemem , és sietősen a kocsi felé indultunk. Beültünk a kocsiba , és Harold már is , beszélgetésbe fogott.
-Hallottam mi történt Katy , felhívott az igazgató.-nézett hátra Harold ránk.-Azt is mondta , hogy menj el itthonról.
-Igen pontosan ezt akarom tenni Lisával.-fordultam Lisa felé.
-Hogy mi? Még is hova? Ezt nekem mikor szándékoztad elmondani? Elakarsz menni innen velem , meg se fogják engedni.-kapta fel a vizet Lisa.
-Lisa! Te vagy az a személy aki most a legtöbbet jelent nekem. Nem akarok új életet kezdeni néküled. Mit gondolsz?.-kezdtem a sírásnak megint.
-És a szüleim? Tudod ezt meg is kéne még beszélnünk , bár nem nagyon érdekelnék , hol vagyok amennyit tödőrnek ők is velem.-csavagatta idegességében a haját Lisa , és hirtelen megszólalt a rádióból az One Direction legújabb száma.
-Hát azt még én sem tudom..de a ruhák miatt ne aggódj , megoldjuk amennyi van , ha el is megyünk. - fogtam fel az egész dolgot pozítívan , mikor meghallottam Louis hangját a rádióba.-ÚRISTEN! Tudod mit? Mennyünk Londonba , úgy is nagyon szeretjük az One Directiont és mind  a kettőnk álma , az hogy találkozhassunk velük.-kezdett jobb hangulatom lenni.
-Ahogy ezeket mondod kezdek neked hinni. Tényleg itt kéne hagynunk ezt a nagy várost..És a költségekkel mi lesz?
-Amiatt ne aggódj , ott a széfünk..-mondtam , mire Harold-tól egy köhincselést hallottam.
-Lányok , ez mind szép és jó..De azért a szülőkkel megkéne ezeket tárgyalni
-Harold.. Ismered a szüleim magasból leszarják mi van velem..Örülni fognak , ha meglógok itthonról.
-Jól van Katy. Te életed, holnap reggel 9 kor indul a gépetek, fél kilenckor itt várlak titeket a villa előtt. -E mondat után nem hittünk a fülünknek , mind a ketten elkedztünk sikítozni mint az őrültek, végre valami jó is történik. Kiszálltunk a kocsiból , és ahogy beértünk , elkezdtünk pakolni , nem tudtuk mire számítsunk. Az volt a legfőbb célunk , hogy itt hagyjuk ezt a várost , és új életet kezdjünk. 2 órás pakolás után elmentünk a széfhez.Kis lelkiismeret furdalással , bepötyögtem a kódot , és ahogy kinyílt a vas ajtó , bementem , és kiszedten egy rakatnyi pénzt. Bezártam magam mögött az ajtót , teljesen összepakoltam , vagy 6 bőröndbe fértünk bele ketten  a sok ruha miatt. A nagy pakolás után , leültem az étkezőshöz , egy papírral, tollal a kezemben , és írtam egy szép búcsúlevelet a szüleimnek.


Kedves Anya és Apa.!


Lehet soraimat már indulásom után olvassátok. Tudnotok kell , hog itt hagytam a szülővárosomat. A bátyám gyilkosa jár szabadlábon a városban , és csak annyit tehettem , hogy elmenekülök innen Lisaval. Nagyon szeretlek titeket , de az utóbbi időben, nem fordítottatok rám sok időt , ezért is könnyű innen elmennem, nem köt ide semmi. Köszönöm azt hogy felneveltetek , utána pedig megtanulhattam az önállóságot , és magány fogalmát. Nem gazdagodtam sok élménnyel az életemben , ezért most be kell pótolnom. Az lesz a legjobb ha elfelejtetek örökre , és nem indultok meg a keresésemre , ennek örülnék a legjobban. Bár időtök alig lenne rá , ahogy ismerlek titeket..bár még abba se vagyok biztos , hogy ismerlek titeket. Aggódni ne aggódjatok , meg leszek. 
Minden jót kívánok az életbe nektek , főleg ami munkával kapcsolatos.


Számotokra "ismeretlen" lányotok: Katy


Könnyezve fejeztem be soraimat , még a tinta is elfojt egy-két mondatnál. Beraktam  a  levelet egy borítékba , és leraktam az étkező asztalra. Lefeküdtünk Lisával , már nagyon izgatottak voltunk. Lisa e-mail-ban küldte el szüleinek a nagy hírét. Lassacskán tapadtak össze a szemeink , már pizsamában feküdtünk az ágyba. Nem tudtam mit várhatok Londontól , de biztos jobbat , mint az eddigi életemtől.